Mindig amikor eldöntöm, na most írok sokat, elfelejtem amit akartam.-.-'
Soha senki nem hallgat rám.(én se magamra) Én előre megmondom hogy milyen pofára esés, rossz dolog történik,de neeeem, rettentő optimisták a népek és az ellentétét teszik annak amit mondok. Utána persze jön az előre megmondott pofára esés és naaagy meglepődés. Nem megmondtam hogy ott mindenki(legtöbbje) szarkeverő, önző, paraszt, retardált, gerinctelen ember? Pontosan egy nappal az eset előtt mondtam hogy "majd kiábrándulsz belőlük", igazam lett, nem csak én mondtam hogy hagyja mert nincs értelme...mindegy legalább tanult belőle. Ha legalább annyit hogy ezekkel nem érdemes kezdeni. Azért vicces nah
Olyan beteges gondolataim vannak. Nem ismerek magamra..Embereken segíteni. Nekem ilyen gondolatok? De ez mögött is csak az állhat hogy másképp akarom élni az életem mint most. Lehet hogy tényleg szocializálódom mint ahogy azt az Andi mondta.
( ja tényleg, jó volt beszélni!
) Tudom hogy a jövőm a munkám lesz. Élvezni,szeretni akarom amit csinálni fogok. Jelenlegi tervek a szövettan biztos, utána laboráns továbbképzés, aztán ha valaha lesz annyi pénzem (le se merem írni, semmi esély
)orvosira elmenni vagy mentős képzés.De legalább annyinak örülök hogy van elképzelésem mihez akarok kezdeni. Bele fogok dögleni a 4. évembe.
Kezd félelmetes lenni ez a Tokio Hotel mánia. Sok kis bolond.
