Nyavalygás

Útálom hogy nem tudok senkit CSAK szeretni. Mindig útálnom is kell egyben... Vagy az emberek nem szerethetők. Igen ez az. Mindenkiben megtalálom azt amit gyűlölni lehet. Illetve én hozom elő belőlük. Vagy csak én veszem észre Mindegy. Ennyi év tapasztalat alapján bennem lehet a hiba. Áh a fenének kell nekem ennyit agyalnom mindenen. Egyedül fogok megdögleni, társ, barát nélkül, egy házsártos öregasszonyként aki útál mindent ami körülötte van. Legfőképpen a gyerekeket és a boldog fiatalokat.

Bár már most is ilyen vagyok. Csak annyi nem igaz ebből hogy vénaszson vagyok
Szal ennek örömére az egény nyaram úgy telik hogy netezek, új zenéket kertesek magamnak ( most éppen a Rotterdam, Gabber-re vagyok ráálva ) és agyalok azon hogy mivel tehetném jobbá életem. Kevés sikerrel :D Istenem.. nem tudom mineek megyek én szigetre se pénzem se stabil társaság... legyen már végre vége a kudarcaimnak. Állítólag akit sok kudarc ér az hibázik és tanulnia kéne a hibáiból. Hát én a 16 évnyi életemből ami az egész egy óriási kudarc, annyit tanultam hogy ne szeressek senkit ( ezt be is tartom szigorúan) ne bizzak senkiben ( sajna ez nem sikerül.. pofára is estem rendesen.. :( ) és egy új tudásom!---> mindig vegyem föl a telefont! ( na ezt mostanában betartom, bár semmi haszna)
Újra rá kell jönni hogy az élet szar és ez így is marad!

Ja és tegnap harmadszorra is megnéztem az Akirát. Jó volt. Még mindig imádom

Update: ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!! Elegem van! Hogy lehet iylen valaki? Még ő a mérges és neki van elege.... és még volt pofája.. ááh.. mind1.... barát ..persze. Faszkivan. Ugy csinál mintha én lennék a dühítő.. hogy én mennyire útálom ilyenkor.... dejó lesz ám a sziget is.....