Mármint az agyam. Rohad.. komolyan. Évről évre egyre zavarodottabb, betegesebb gondolataim támadnak. Mellesleg semmi nem marad meg a fejemben aminek éppen kellene.. csak az ami érdekel. Ugye ez az iskola esetében elég hátrányos... Bizonyítja ezt a héten beszerzett három egyes is. -.- Ég a pofám... magam előtt. Nem más előtt. Bármennyire is figyelek, "tanulok" egyszerűen semmi hatása nincs...persze ezt a drága tanáraim is észrevették ,hát naná hogy én felelek legtöbbször az órákon. Ki más...Az életem éppen most csúszik ki a lábaim alól. Iszonyatos érzés.. Tehetnék ellene, tenni kell ellene. De nem megy, úgyérzem. Sokan csak akkor barátok ha nincs baj, ha van, huss eltűnnek, meglepő gyorsasággal. Nemsokára 17 vagyok és ha belegondolok... semmi érdemlegeset nem tettem ez az idő alatt. Teljesen haszontalan és felesleges.
Egyébként nem szeretem Petőfit. Nem is tudom miért. Csak. De ez tetszik.
"Temetésre szól az ének,
Temetőbe kit kísérnek?
Akárki! Már nem földi rab,
Nálam százszorta boldogabb.
Be sok ember sírva fakad!
Mért nem visznek engem ki,
Legalább nem sírna senki."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése