2006. december 11., hétfő

Itthon

Ausztria gyönyörű. Először vége láthatatlan autópálya, szélerőművek, aztán jönnek a hegyek. Életemben nem láttam még szebb tájat, talán a Badacsony és környéke(személyes kedvenc) versenyezhet vele. 6 órányi!! Buszozás után megérkeztünk wienerbrucki ( asszem) szállásunkra. Utána Mariazell, mintha karácsonyi rózsaszín puncsos nyálban úszna. Sok sok részeg, megmozdíthatatlan osztrákkal. Ennyi gyereket még életemben nem láttam. Ezek úgy szaporodnak mint az egerek. Félelmetes...Tucatnyi betlehemet néztünk meg. Soha soha nem akarok betlehemeket nézni..Másnap mentünk csak Bécsbe. Nagyjából olyan mint fővárosunk. Csak tisztább. Mindegy... a hegyek kémlelését jobban élveztem mint az egész utat. Néha elkapott a karácsonyi hangulatféle... de akkor éppen nem volt kivel megosztani, el is szállt gyorsan. Áh nincs kedvem többet írni...a lényeg hogy jó volt, nagyjából. Másodnap havazott, havas fenyvesek, ágak, lejtők, hegytetők. Ez volt az amiért megérte elmenni. Petőfi bolond volt, amiért az alföldet imádta. Tök mindegy hol van, csak hegy legyen. Igaz, egy hétnél tovább nem bírnám a hegyi életet. *városigyerek*

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése